Öt bemutatóüzemben a fermentációs maradékból előállított bioalapú műtrágyák környezeti hatásvizsgálata

A fermentált maradékból előállított bioalapú műtrágyák az ásványi műtrágyákhoz képest csökkentik a nitrátkimosódást és a gázhalmazállapotú kibocsátásokat, bár a hatékonyság a talaj típusától és a kijuttatási módszertől függően változik. A tanulmány a MITERRA-Europe modellezési rendszer segítségével öt európai üzemet értékel, különös figyelmet fordítva az NH₃-ra, az N₂O-ra, a nitrátkimosódásra, a foszforveszteségekre és a nehézfémek felhalmozódására. Az eredmények azt mutatják, hogy a biológiai alapú műtrágyák gyakran megegyeznek a referencia-forgatókönyvekkel, vagy azoknál jobb teljesítményt nyújtanak, különösen akkor, ha a tápanyag-kijuttatás összhangban van a növényi igényekkel. A legfontosabb tényezők közé tartozik a kijuttatási technika, a talajszerkezet (vályog, agyag, homok), a regionális éghajlat, valamint a nitrogénre és foszforra vonatkozó szabályozási határértékek. A kibocsátási tényezőket Velthof és munkatársai (2021) és a NEMA adatai alapján határozták meg, az evaporátoros koncentrátumok és az ammónium-szulfát esetében alacsonyabb NH3-kibocsátást mutatva. A foszfordinamika a PLEASE-modellt követi, és a légköri lerakódás elhanyagolható. A hosszú távú szimulációk minimális nehézfém-kimosódást mutatnak, kivéve a cinket és a rezet bizonyos körülmények között. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy a BBF-ek életképes alternatívát jelentenek a fermentált maradékanyagok és a szintetikus műtrágyák helyett, feltéve, hogy a kijuttatási mennyiségeket optimalizálják.