A tollalapú biogazdaság az EU-ban: kihívások és megoldások

Ez a jelentés az Európai Unióban a tollalapú biogazdaság fejlesztésével kapcsolatos kihívásokat és lehetőségeket vizsgálja, különös tekintettel az ellátási lánc logisztikájára, a toll minőségére és a szabályozási keretekre. Meghatározza a legfontosabb akadályokat, köztük a hosszú szállítási távolságokat, a magas szén-dioxid-kibocsátást, a vérrel és belsőségekkel való szennyeződést, valamint a magas nedvességtartalmat, amelyek mindegyike rontja a keratin minőségét. A tanulmány kiemeli a vágóhidakon történő helyszíni feldolgozás szükségességét a térfogat és a nedvességtartalom csökkentése, a szállítási hatékonyság javítása, valamint a minőség fenntartása érdekében. A biológiailag lebontható és komposztálható műanyagokra vonatkozó uniós jogszabályok szabályozási hiányosságait akadályként azonosítja, bár a közelgő politikai konzultációk megoldást hozhatnak erre a problémára. A jelentés magasabb árakat és egyértelmű iránymutatásokat javasol a kiváló minőségű tollgyűjtésbe és -feldolgozásba történő beruházások ösztönzése érdekében. Másodlagos kutatásokra, érdekelt felekkel folytatott konzultációkra és szakértői véleményekre támaszkodik, a kockázatok értékeléséhez pedig a közlekedési lámpa rendszerét alkalmazza. Lengyelországból, Franciaországból, Németországból, Olaszországból és Spanyolországból származó esettanulmányok azt mutatják, hogy a kacsatoll-gazdálkodás modellként szolgálhat a csirketoll-feldolgozás számára. A Horizont 2020 keretében finanszírozott projekt (támogatási megállapodás száma: 101023306) arra a következtetésre jut, hogy az ipar és a szabályozó hatóságok összehangolt fellépésével létrehozható egy fenntartható, tollalapú bioplasztik-értéklánc.