Hol helyezzük el a tájelemeket: gyakorlati térképezési és prioritás-meghatározási módszer

A természet-helyreállítási rendelet előírja a változatos tájjellegzetességek helyreállítását az intenzív mezőgazdasági területeken. Ez a gyakorlati összefoglaló útmutatást nyújt arra vonatkozóan, hogy mely területeken érdemes elsőbbséget biztosítani a helyreállításnak.

Kidolgoztunk egy átvihető, többszintű megközelítést a meglévő tájelemek feltérképezésére és mérésére a mezőgazdasági tájakon; a tájparcellákat öt típusba soroltuk, az „egyszerűtől” a „komplex mozaikokig”; valamint helyi szinten rangsoroltuk a konkrét helyreállítási helyszíneket, az alacsonyabb termelési potenciállal rendelkező területekre és a magasabb eróziós kockázatú területekre összpontosítva.

A megközelítésnek támogatást kell nyújtania a gyakorló szakembereknek, a tájtervezőknek és az adminisztrátoroknak azáltal, hogy egyértelműen meghatározza a prioritási területeket a finanszírozás, a tervezés és a tájelemek nyomon követése szempontjából.

A gazdák számára a gyakorlati megoldás az, hogy az új vagy kibővített tájelemeket olyan helyekre helyezzék el, ahol azok gazdasági szempontból „a legkevésbé fájnak” (alacsonyabb termelési potenciál), környezetvédelmi szempontból pedig „a legtöbbet segítenek” (erózióra hajlamos területek).