A biogazdálkodási és hagyományos gazdálkodási gyakorlatok hatása a hasznos rovarok közösségeire a mezőgazdasági tájakon

Az élelmezésbiztonság és a biológiai sokféleség megőrzése a modern mezőgazdaság legfontosabb kihívásai közé tartoznak. Alternatív módszerei miatt az ökológiai mezőgazdaság (AB) ígéretes termelési módszernek bizonyul ezeknek a kihívásoknak a megoldására. Különösen a kártevők természetes ellenségeik általi biológiai védekezése tűnik lehetséges alternatívának a hagyományos mezőgazdaságban (AC) alkalmazott rovarirtó szerekkel szemben. E tanulmány célja az ökológiai és a hagyományos gazdálkodásban alkalmazott téli búza-termesztési gyakorlatok sokféleségének leírása, valamint azoknak a hasznos rovarokra gyakorolt hatásainak megértése, mind a parcellák, mind a táj szintjén. Entomológiai és agronómiai felméréseket végeztünk negyven parcellán (húsz ökológiai gazdálkodású és húsz hagyományos gazdálkodású), amelyek különböző táji környezetben helyezkednek el. Az eredmények azt mutatják, hogy az ökológiai és a hagyományos gazdálkodást folytató gazdák körében sokféle búzatermesztési stratégia létezik, bár a két termelési mód közötti ellentét továbbra is jól megkülönböztethető. Parcellaszinten az ökológiai gazdálkodás stratégiái kedvezőbbnek tűnnek a hasznos rovarok jelenlétére nézve, mint a konvencionális gazdálkodás stratégiái, ami hatékony biológiai védekezésre utal. Mindazonáltal nem mutattak ki semmilyen hatást a környező tájban az ökológiai gazdálkodás alatt álló területek arányának tekintetében.