A gazdálkodók tipizálása az ökológiai mezőgazdasághoz való technikai közelség vizsgálata céljából egy vízgazdálkodási szempontból kritikus területen

Az ökológiai mezőgazdaságot (ÖM) a vízkivételi területek ivóvízkészleteinek megőrzésére szolgáló megoldásnak tekintik. Ezért a helyi gazdálkodók számára fontos felismerni azokat a hagyományos gazdálkodókat, akik hajlandóak átállni az ökológiai gazdálkodásra. E cikk célja annak értékelése, hogy a vízgazdálkodási szempontból kritikus területeken található hagyományos gazdaságok milyen mértékben állnak technikailag közel az ökológiai gazdálkodáshoz. Ehhez egy tipológiai módszert alkalmazunk, amely a termesztési rendszerek szervezésének alapjául szolgáló cselekvési elvek sokféleségének elemzésén alapul. Ez lehetővé teszi a hagyományos gazdálkodók termesztési rendszereinek szervezési módjai és a biogazdálkodókra való áttérés előtti szervezési módok összehasonlítását. A 21 tejtermelő gazdaságon (köztük három biogazdaságon) elvégzett összehasonlító elemzés alapján ötféle gazdálkodótípust lehet megkülönböztetni. Az elemzés rávilágít az ökológiai gazdálkodókra való áttérés előtti gyakorlatok markáns sajátosságaira. Így csupán két hagyományos gazdát lehet az ökológiai gazdálkodáshoz közel állónak tekinteni. Két másik gazdálkodói típus esetében részleges hasonlóságok figyelhetők meg, amelyeket a gazdálkodók kihasználhatnak az ökológiai gazdálkodásra való átállás megkezdéséhez. Az ökológiai gazdálkodáshoz való technikai közelség mértéke elsősorban a gazdálkodók céljainak és elképzeléseinek sokféleségéhez kapcsolódik.