Búza és takarmányhüvelyesek váltakozó vetésű termesztése ökológiai gabonatermesztési rendszerben: megoldás a gyomirtásra és a növények nitrogénellátására

A biogabonatermesztési rendszereket úgy kell kialakítani, hogy képesek legyenek megbirkózni a nitrogénhiánnyal és a gyomirtás nehézségeivel. Ez különösen igaz, ha a gazdaságok szántóföldi növénytermesztésre specializálódtak, és a vetésforgóban túl kevéssé szerepelnek a takarmányhüvelyesek, amelyek pedig éppen ezekre a problémákra kínálnak megoldást. Tanulmányunkban négy takarmányhüvelyes faj téli búza alá vetett közbenső növényként való beillesztését vizsgáltuk, hogy egyidejű megoldást nyújtsunk a gyomirtás és a növények nitrogénellátásának problémáira. A takarónövényeket a gabonatermés betakarítása után a következő kukorica vetéséig meghagytuk. Nyomon követtük mind a két értékesítési célú növény, mind a hüvelyesek teljesítményét, valamint a gyomok fejlődését és a nitrogén dinamikáját a talaj-növény rendszerben. Eredményeink azt mutatták, hogy a minette és a lila lóhere, amelyek a legjobban tűrték a búza által jelentett versenyt, csökkenthették a magok fehérjetartalmát (-0,3–-0,4 %). A takarónövényként termesztett hüvelyesek azonban nem befolyásolták a búza hozamát. Ezenkívül mind a négy faj hatékonynak bizonyult a gyomok visszaszorításában, mind a társult termesztés, mind a köztes termesztés időszakában. Végül a nitrogén visszajuttatása a következő kukoricatermesztésbe hatékony volt, és a magtermés hozamának 30%-os, szignifikáns növekedését eredményezte.