A hüvelyesek a 21. századi Európában: milyen szerepet töltenek be a jelenlegi és jövőbeli mezőgazdasági és élelmiszeripari rendszerekben? Milyen új kihívásokkal kell szembenéznie a kutatásnak?

Az 1950-es évek óta folyó mezőgazdasági intenzívebbé válás összességében a hüvelyesek termesztésének visszaeséséhez vezetett, amelyek ma már a francia és európai főbb növénykultúrák kevesebb mint 3%-át teszik ki. Pedig a hüvelyesek számos előnnyel rendelkeznek: (i) növényi fehérjeforrásként szolgálnak az emberi és állati táplálkozásban, (ii) a levegőből nitrogént megkötő növények, amelyek kevés nitrogéntartalmú műtrágyát igényelnek, valamint (iii) diverzifikációs növényként szolgálnak a termesztési rendszerekben. A mag- és takarmányhüvelyesek termelési rendszereinek elemzése Franciaországban azt mutatja, hogy a termesztésük elterjedését gátló különböző tényezők a domináns mezőgazdasági társadalmi-technikai rendszer „bezáródási” folyamatához kapcsolódnak. Pedig a hüvelyesek jelentős szerepet játszhatnának az agroökológiai átállásban a fenntarthatóbb mezőgazdasági, élelmiszer- és energiarendszerek felé. A átmeneti elmélet többszintű megközelítését alkalmazó gazdasági elemzés lehetővé tette a hüvelyesek termelésének korlátainak felszámolására vezető utak azonosítását. Ezen elemzés fényében négy fő kutatási kérdéscsoportot határoztak meg, amelyek a következőkre vonatkoznak: (i) a korlátok elemzése és azoknak a mozgatórugóknak az azonosítása, amelyek elősegítik az átállást olyan rendszerekre, amelyek több hüvelyes növényt integrálnak; (ii) új és diverzifikált piacok azonosítása a hüvelyesek számára egy fenntartható élelmiszerláncban; (iii) a hüvelyesek által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások értékelése és javítása a termesztési rendszerek és a területek szintjén, valamint (iv) a hüvelyesek termesztésének optimalizálása egy átfogó ökológiai intenzívebbé tétel keretében.