A takarmányfűfélék természetes sokfélesége: egy olyan genetikai erőforrás, amelyet jobban meg kell ismerni, meg kell őrizni és ki kell aknázni a helyi szinttől egészen a kontinentális szintig

A takarmányfűfélék már több évtizede tenyésztési programok tárgyát képezik annak érdekében, hogy magas agronómiai értékű vetőmagokat biztosítsanak az ideiglenes gyepek kialakításához. A természetes gyepekben előforduló fajok sokfélesége biztosította azt a genetikai anyagot, amely lehetővé tette az első nemesítési programok elindítását, majd a nemesítési állományok rendszeres gazdagítását. Ennek érdekében hatalmas területeken végeztek természetes sokféleség-gyűjtési kampányokat. Bemutatjuk, hogy a takarmányfűfélék természetes sokfélesége továbbra is fontos genetikai erőforrásnak számít, különösen az új agrár-környezeti kihívásokra való reagálás szempontjából. E sokféleség térbeli eloszlását három földrajzi szinten (helyi, regionális és kontinentális) vázoljuk fel, és megvitatjuk a gyűjtés módjait. Kiemeljük e természetes sokféleség in situ megőrzésének fontosságát. Bemutatjuk, hogy a genetikai erőforrás-központok gyűjteményei alapul szolgálhatnak olyan modellek kidolgozásához, amelyek segítségével felmérhetők a természetes sokféleség in situ megőrzését fenyegető potenciális kockázatok. Ezeket a különböző szempontokat két, az angol rajgrás sokféleségét vizsgáló tanulmány alapján fejti ki a szerző: az egyik helyi szinten, a másik pedig a regionális és kontinentális szinteket ötvözve.