A francia állandó gyepek a mezőgazdasági és környezetvédelmi kihívások középpontjában: új irányelvek a hatékonyabb gazdálkodás érdekében

Az állandó gyepterületek, amelyek a francia mezőgazdasági hasznosítási terület (SAU) több mint 30%-át teszik ki, számos mezőgazdasági, termelési, állattenyésztési rendszerrel kapcsolatos gazdasági és környezeti kihívást hordoznak magukban, miközben elismert pozitív hatást gyakorolnak a vízminőségre, a biológiai sokféleségre és a tájra. Ugyanakkor kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ezek a területek már évek óta folyamatosan csökkennek. Bár az okok elsősorban az állattenyésztési struktúrák változásában keresendők, egy másik ok a szakemberek ismereteinek hiánya e területek lehetőségeit illetően, amelyeket gyakran nehezen kezelhetőnek, az éghajlati viszontagságokra érzékenynek és alacsony termelékenységűnek tekintenek. Ezekkel a kihívásokkal kapcsolatos ismeretek bővítése érdekében 2008 és 2011 között országos tanulmányt végeztek, amelynek célja az volt, hogy iránymutatásokat nyújtson a szakembereknek az ilyen típusú gyepek állapotfelméréséhez és kezeléséhez. Összesen több mint 40, az ország egész területén elhelyezkedő kutatási, fejlesztési és oktatási intézményt vontak be egy, 80 gazdaságban elhelyezkedő több mint 1300 parcellára kiterjedő felmérésbe, majd 190 parcellát két éven át alaposan nyomon követtek, és több mint 4000 mintát elemeztek. Ez a kiterjedt tanulmány ma már nagyon átfogó referenciaadatokat biztosít a síksági és félhegyvidéki környezetek széles skálájára vonatkozóan a francia állandó gyepek használati módjával, takarmányozási potenciáljával (termelés, táplálkozási érték) és környezeti jellemzőivel kapcsolatban. A tanulmány eredményeként létrejött egy 19 típusra korlátozott tipológia, amely ma már egy könnyen hozzáférhető, az agrár-környezeti diagnosztikában hasznos eszközként szolgál. A tanulmányban elért összes eredményt egy összefoglaló kiadványban gyűjtötték össze, amelynek címe: „Az állandó gyep: referenciaadatok a sokféleségük kiaknázásához”.