Mikotoxinok: milyen tudományos eredmények segítik a kockázatok hatékonyabb kezelését?

A gabonafélék egészségügyi minőségének egyik alapvető eleme a gabonamagvak mikotoxin-szennyeződésének kockázatának kézben tartása. Ezek a mikotoxinok elsősorban az Aspergillus, Penicillium és Fusarium nemzetségbe tartozó gombafajok jelenlétéhez kapcsolódnak. A mikotoxinok rendkívül stabil molekulák, amelyek ellenállnak az élelmiszer-ipari feldolgozási folyamatoknak, ezért a végtermékekben is megtalálhatók. Európában a Fusarium által termelt mikotoxinok, vagyis a fusariotoxinok (és különösen a B-típusú trichothecénok) állnak a gabonaipari ágazatok figyelmének középpontjában, mivel gyakran fordulnak elő, és számos toxikus hatással járnak. Az elmúlt években elért jelentős előrelépések lehetővé tették a gabonafélék szennyeződésének kockázatát növelő agronómiai tényezők azonosítását és rangsorolását. Ez a tudás azonban nem tette lehetővé olyan stratégiák kidolgozását, amelyek elég hatékonyak lennének ahhoz, hogy garantálják a 2006 óta meghatározott szabályozási határértékek betartását. Ezeknek a stratégiáknak a kidolgozása nem lehetséges a toxinogén kórokozók sokféleségének, valamint e toxikus metabolitok bioszintézisének termelési és szabályozási mechanizmusainak alapos ismerete nélkül. Olyan új mutatók kidolgozásával, amelyek (i) jobban elősegítik a szennyeződések előrejelzésére és/vagy kezelésére szolgáló agronómiai eszközök fejlesztését, valamint (ii) lehetővé teszik a fusariotoxinok jelenlétével kapcsolatos mikotoxin-kockázat jobb értékelését, az INRA különböző laboratóriumai által végzett tanulmányok célja, hogy választ adjanak az ezekkel a szennyező anyagokkal kapcsolatos gazdasági, toxikológiai, valamint szabályozási kihívásokra.