Tejfehérjék és jóllakottság, az étkezési viselkedés szabályozása

Bár a fehérjék más makrotápanyagokhoz képest fokozottan jóllakító hatása bizonyított, az ezt a hatást kiváltó mechanizmusok azonban továbbra is bizonytalanok és vita tárgyát képezik. Ezenkívül továbbra is vitatott kérdés, hogy a telítőhatás a felhasznált fehérjék jellegétől függően változik-e, valamint hogy ez milyen hatással van a hatásmechanizmusokra. Ezen áttekintés célja, hogy összefoglalja i) az étkezési fehérjék fogyasztásának a jóllakottságra gyakorolt hatásait, ii) a perifériás mechanizmusokat, valamint iii) a központi mechanizmusokat, amelyek az étkezési fehérjék fogyasztása által kiváltott jóllakottságot okozzák. E három részben megvizsgáljuk e hatások modulációját az élelmiszer-fehérjék jellege szerint, különös tekintettel a tejfehérjékre. Kifejtjük a tejsavófehérjék, különösen az α-laktalbumin és a β-laktoglobulin eseteit, összehasonlítva a kazeinnel és/vagy a teljes tejfehérjével. A tejből származó bioaktív peptidek területén bemutatjuk a kazeinmakropeptidre (CMP) vonatkozó tanulmányokat. Ezen eredmények összessége azt mutatja, hogy a fehérjék, különösen a tejfehérjék jóllakottságot előidéző hatása kihasználható, különösen a fogyókúrás programokban, mivel a magas fehérjetartalmú ételek fogyasztása úgy tűnik, hogy csökkenti az éhségérzetet, és így javítja a fogyókúrázók közérzetét.