Hüvelyesnövények termesztése az energiahatékonyság javítása és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében a növénytermesztés és a gazdaság szintjén

Ez a cikk két hüvelyes növényen – a téli fehérbabon és a gyepfűfélékkel társított fehér lóherén – végzett dinitrogén-oxid-mérések legújabb eredményeit mutatja be. A borsó – összehasonlítva más szántóföldi növényekkel azonos talaj- és éghajlati viszonyok mellett – rendkívül alacsony N₂O-kibocsátást eredményez, mind a termesztési ciklus során, mind a betakarítás utáni hónapokban. A fehér lóherét tartalmazó gyepeken mért kibocsátások hasonlóak, függetlenül attól, hogy a lóhere aránya a gyepen 35% vagy 19% – azaz a betakarított szárazanyag 6,6, illetve 3,2%-a. A kibocsátások inkább a kijuttatott nitrogénmennyiségekhez kapcsolódnak, bár azok túlnyomórészt a talaj nitrogénkészletéből származnak. A GC-ben, a „tipikus” gazdaságok szintjén a hüvelyesek bevezetése kedvező hatással van a nem megújuló energia (ENR) és az éghajlatváltozás (CC) mérlegére; függetlenül attól, hogy tisztakultúraként vagy gabonafélékkel társítva termesztik-e őket. A legelőrendszerekben a mérlegek enyhén pozitívak az intenzív rendszerek (35% kukorica) és az extenzív rendszerek (kevés kukorica és több fű hüvelyesekkel) között a klímaváltozásra gyakorolt hatás tekintetében. A nem megújuló energia (ENR) mérlegét tekintve jelentős javulás (27%) érhető el az extenzív rendszerek javára.