Termelési rendszerek tervezésére irányuló műhelyek, amelyek célja ígéretes prototípusok kidolgozása, értékelése és azonosítása

A tervezési műhelyek célja olyan innovatív termesztési rendszerek (SdCi) kidolgozása, amelyek az új kihívásokra irányuló, megújult célok elérését szolgálják, majd ezek teljesítményének előzetes értékelése a gazdák, az ágazatok és a társadalom prioritásai alapján. A feladat tehát annak felmérése, melyek ígéretesek, és adott esetben előkészíteni azok rövid vagy középtávú gyakorlati bevezetését

Az első lépés az, hogy a tervezés során a figyelmet néhány egyszerű célra összpontosítsuk, és pontosan meghatározzuk a kívánt eredményeket. A csoport ezután felméri a rendelkezésre álló technikákat, és a meglévő technikák és növénykultúrák kombinálásával, valamint új technikák és növénykultúrák bevezetésével kidolgozza az SdCi-ket. Először a termesztési rendszer alapelveit írja le, majd az egyes helyi körülmények között várható beavatkozások és technikai eredmények szerint. A gyakorlatban alkalmazott rendszer leírása alapján ezután elvégezhető az SdCi-k előzetes értékelése a várakozásoknak leginkább megfelelő SdCi(k) kiválasztása érdekében: a gazdasági, társadalmi és környezeti teljesítmény jellemzése (például a CRITER eszköz segítségével) különös figyelmet fordítva a tervezés során kitűzött eredményekhez kapcsolódó kritériumokra, valamint az SdCi-k átfogó fenntarthatóságának értékelése a kritériumok összesítésével az érdekelt felek preferenciái alapján (például a MASC eszköz segítségével).

A tervezési folyamat sikeres lebonyolításához elengedhetetlen a csoport összetétele és a műhelymunka megszervezése. Öt szerepkört határoztak meg: a moderátor, a feltáró tudás szakértője, a helyi tudás szakértője, a változásvezető és az értékelés végrehajtója. Sikeres lebonyolításuk esetén ezek a műhelyek nemcsak ígéretes termesztési rendszerek feltárását és azonosítását teszik lehetővé, hanem a tudás szervezését és megosztását, valamint a kompetenciák kiaknázását és fejlesztését is.