A genotípus × környezet × termesztési gyakorlat kölcsönhatások dinamikus szimulációja: alkalmazás a napraforgó-fajták értékelésében

A genotípus–környezet–gazdálkodás (IGEC) kölcsönhatások figyelembevétele lehetővé teszi a fajták értékelésének és a tanácsadásnak a javítását a termesztési rendszerek és a termelési célok egyre nagyobb diverzifikációja fényében. Ezen a területen a dinamikus modellezés hasznos kiegészítője lehet a hagyományos kísérleti megközelítésnek. Így például a napraforgó esetében a SUNFLO modellt fejlesztették ki a napraforgófajták hozamának és olajtartalmának alakulásának szimulálására, figyelembe véve a talajt, az éghajlatot és a termesztési gyakorlatot. Egy fajtát 12 paraméter ír le, amelyek lefedik a fenológiát, a lombozat kialakulását, a biomassza elosztását, a lipidogenezist és a vízhiányra adott reakciót. A modell paramétereit a szabadföldön, a hozamot nem korlátozó állományokban, vagy üvegházban (cserepes kísérletek). A modellt a GEVES, illetve a CETIOM által vezetett regisztráció előtti és utáni hálózatokon értékelték; a hálózatoktól függően a hozamra vonatkozó előrejelzési hiba 2,7–4,9 q.ha⁻¹ között mozog. A modell felhasználható a környezetek osztályozására a kontrollok által érzékelt vízhiány intenzitása alapján, valamint a fenotípusukban kellően eltérő fajták értékelésére. Hasonlóképpen, a fajták termesztési útmutatója is pontosítható lenne a SUNFLO segítségével végzett virtuális kísérletek révén.