Az alom szellőzésének és adagolásának optimalizálása az ammónia-kibocsátás csökkentése érdekében

A BroilerNet projekt ígéretes és sikeresen megvalósított bevált gyakorlatokat (GP) gyűjt össze az ágazat előtt álló kihívások kezelése érdekében.

Ez a gyakorlat arra összpontosít, hogy a baromfi-alomot a termelési ciklus egészében szárazon és laza állapotban tartsa a korai, rendszeres szellőztetés és a friss anyag célzott hozzáadása kombinálásával. A nedvesség és a tömörödés az ammónia-kibocsátás fő kiváltó tényezői, és mindkettő korlátozásával a gazdák jelentősen csökkenthetik az ammónia-kibocsátást és javíthatják a levegőminőséget a baromfiistállóban. A gyakorlatban az alomot az üzembe helyezéstől körülbelül a 20. napig, nagyjából ötnaponta enyhén át kell keverni, főként az itatóvezetékek alatt, ahol nedves foltok alakulnak ki. Ehhez mechanikus eszközök, például talajlazító használhatók. A szellőztetést jól beállított szellőzéssel (légáramlás, hőmérséklet és páratartalom) kell kombinálni a hatékony szárítás biztosítása érdekében. A nedves vagy összetapadt területeken helyileg friss alomot kell hozzáadni. Egy hatékony gazdálkodói eljárás azzal kezdődik, hogy betonpadlóra kb. 2 kg alom/m² kiszárított fűrészpor kerül, majd ezt követi a romlott állapotú zónákban történő heti célzott pótlás (kb. 2,5–3 kg alom/m²). Bár a fűrészpor és a szalma együttes használata megnöveli az alomköltségeket (kb. 1,19 €/m², vagyis 1 600 € egy 1 350 m²-es istálló esetében, szemben a kizárólag szalmát használó 300 €-val), a jobb teljesítménynek köszönhetően az összességében elérhető nyereség elérheti a 10%-ot. Az előnyök között szerepel az alacsonyabb ammóniaszint, a talppárnák jobb egészségi állapota (amely 25 eurós tonnánkénti potenciális bónusszal járhat, ha a talppárna-gyulladás aránya 10% alatt marad), +10%-os átlagos napi súlygyarapodás, +10%-os takarmányhatékonyság, valamint -10%-os elhullás és selejtezés. Főbb ajánlások: korán kell cselekedni, ne várjuk meg a kéreg kialakulását, használjunk anyagkeveréket (a szalma önmagában kevésbé hatékony), és gondosan figyeljük az éghajlati érzékelőket. Tételenként körülbelül 17 órányi többletmunkával kell számolni. Megfelelően végrehajtva ez a gyakorlat környezeti, gazdasági és állatjóléti előnyöket biztosít a gazdák számára.