A szulfoxaflor és az azoxistrobin hatása az Osmia bicornis magányos méhfajra

A szulfoxaflor és az azoxistrobin nem gyakorol jelentős káros hatást a felnőtt nőstények túlélésére, az utódok születésére vagy a szaporodási sikerre az Osmia bicornis magányos méhfaj esetében, amennyiben a szulfoxaflort a virágzás előtt öt nappal alkalmazzák. A féltéri vizsgálatban 40 repülőketrecet használtak, teljes faktoriális kezelésekkel: szulfoxaflor, azoxistrobin, ezek kombinációja és víz-kontroll. A pollen- és nektárkészletekben mért szermaradványok értéke 74 ppb (csak szulfoxaflor), 129 ppb (kombináció) és 3811–4307 ppb (azoxistrobin) volt. A kontrollcsoportokban nem mutattak ki maradékanyagokat. A szulfoxaflor-expozíció nem befolyásolta a nemek arányát, a testméretet vagy a mortalitást. Az azoxistrobin nem mutatott káros hatást az alkalmasságra, bár a táplálkozási viselkedésre gyakorolt lehetséges szubletális hatásokat észleltek. Az eredmények arra utalnak, hogy a szulfoxaflor virágzás előtti kijuttatása esetén a természetes körülményekhez hasonló körülmények között alacsony a kockázat az O. bicornis számára, ami alátámasztja a virágzás előtti ötnapos biztonsági időtartamot. A tanulmány hozzájárul a szulfoximin-tartalmú rovarirtók ökológiai kockázatainak, valamint a beporzók védelme során a gombaölő szerekkel való kölcsönhatásaik megértéséhez.