Sávos termesztés az Adriai-tenger középső részén működő ökológiai gazdálkodási rendszerekben

A közép-adriai régióban alkalmazott sávos termesztés javítja a kisebb jelentőségű fajok és a helyi fajták fenntarthatóságát és hozamát. Lejtős terepen (CS22) a hüvelyesek magasabb részleges LER-értéket mutattak, míg a gabonafélék alulteljesítettek; a takarónövények csökkentették az eróziót és a kimosódást. Sík területeken (FE9) a szinergikus hatások növelték a teljes biomasszát; a cukkini–búza sávok a szélvédelem és a mikroklíma előnyei miatt jobban teljesítettek, mint a monokultúrás állományok. Az optimális fajpárosítás, a sávszélesség és a gépek kompatibilitása kulcsfontosságú a terméketlen területek és a művelési idő csökkentése szempontjából. A DiverIMPACTS és az Organic Farm Knowledge eredményei támogatják a gyakorlati megvalósítást.