A foszfor speciációja a biológiai hulladékból és az erjesztési maradékból előállított szerves trágyákban

A biohulladékból és az erjesztési maradékból előállított szerves műtrágyákban a foszfor speciációja azt mutatja, hogy a vas- és alumíniumtartalom kötődés révén csökkenti a foszfor rendelkezésre állását. Ez a tanulmány 10 mM CaCl₂-es extrakcióval, pH 5,5-ös érték mellett értékeli a foszfor rendelkezésre állását, és megállapítja, hogy a könnyen felvehető foszfor kulcsfontosságú a műtrágya hatékonysága szempontjából. Az eredmények szerint a feldolgozás során keletkező vas(II)-sók csökkentik a foszfor rendelkezésre állását, míg a fermentált anyag alapú szerves szerves trágyák általában magasabb rendelkezésre álló foszfortartalommal rendelkeznek, mint a komposztok. A módszer megbízhatóan értékeli a foszfor biológiai hozzáférhetőségét, elősegítve a megfelelőbb műtrágya-kiválasztást és talajgazdálkodást. A foszfor speciációja a kiindulási anyagtól és a feldolgozástól függően változik, a szervetlen foszfor dominál (a teljes foszfortartalom 65–101%-a). A magas vas-tartalom összefügg a foszfor oldhatóságának csökkenésével, az egynél nagyobb DPS-értékek pedig a vas- és alumínium-oxid-telítettségre utalnak. A szerves anyagok a rendelkezésre álló foszfor helyettesítőjeként csak korlátozottan megbízhatók. A kutatás alátámasztja a pH 5,5-ös CaCl₂-kivonás alkalmazását szabványként a szerves szolíd hulladékokban (SOF) található foszfor rendelkezésre állásának értékeléséhez, ami iránymutatást nyújt a mezőgazdaságban a foszfor fenntartható felhasználásához.