Hulladékból előállított bioalapú műtrágyákban található perzisztens szerves szennyező anyagok

Ez a tanulmány a mezőgazdasági, élelmiszeripari és szennyvíziszap-hulladékokból előállított bioalapú műtrágyákban (BBF-ek) előforduló perzisztens szerves szennyező anyagok – köztük a PFAS-ok, a PCB-k, a PCDD/F-ek és a PAH-ok – jelenlétét vizsgálja. A legtöbb BBF megfelelt az EU nemzeti határértékeinek, kivéve a pirolizált szennyvíziszapot, amelyben emelkedett PAH-szinteket mutattak ki. Az egyes BBF-ekben mért magas kivonható szerves fluor (EOF) érték jelentős PFAS-tartalmat jelez, különösen a szennyvíziszap- és csirketrágya-alapú termékek esetében. A magas hőmérsékletű termikus kezelések, mint a pirolízis és az égetés, csökkentették a perzisztens szennyező anyagok (POP) koncentrációját, bár néha PAH-ok keletkeztek melléktermékként. A biológiai hulladékból és a higiénizált mezőgazdasági hulladékból előállított BBF-ek alacsonyabb szennyezőanyag-szinteket mutattak. Az időbeli tendenciák a szennyvíziszapban található régi szennyező anyagok koncentrációjának csökkenését mutatják, ami a szabályozásnak és a folyamatok fejlesztésének tulajdonítható. A prediktív modellezés szerint a BBF-ek alkalmazása alacsony talajszennyezési kockázattal jár, a növények általi felvétel minimális, és elhanyagolható mértékben járul hozzá az ember számára tolerálható napi bevitelhez. A zöldségekben található PFAS-ek biológiai hozzáférhetősége azonban továbbra is aggodalomra ad okot, ami további nyomon követést és a kezelés optimalizálását indokolja. Az eredmények alátámasztják bizonyos BBF-ek biztonságos felhasználását a körforgásos mezőgazdaságban, ugyanakkor rávilágítanak a szennyvíziszapból származó termékek célzott ellenőrzésének szükségességére.