A borsó (Pisum sativum L.) diverzitási panel fenotípusos és genotípusos jellemzése, valamint korrelációs elemzése

Fenotípusos és genotípusos jellemzést végeztünk a borsótermőterület növelése céljából tenyésztésben használt borsógenotípusok öröklődési fokának, variabilitásának és magtermés-stabilitásának értékelése érdekében. 2019-ben és 2020-ban Szerbiában és Belgiumban kiterjesztett blokk-tervezés alkalmazásával vizsgáltak egy európai borsó-diverzitási panelt, amely Észak-Amerikából, Ázsiából és Ausztráliából származó genotípusokat tartalmazott, köztük fajtákat, tenyészvonalakat, borsót és őshonos fajtákat. A legmagasabb öröklődési arányt az ezer mag súlya mutatta; a legnagyobb variációs együttható a magtermésnél volt megfigyelhető. A legerősebb pozitív korreláció a növényenkénti magszám és a növényenkénti hüvelyszám között volt; a legerősebb negatív korreláció pedig a magtermés és a fehérjetartalom között mutatkozott. A hierarchikus klaszterezés a borsó génállományt felhasználási cél és típus alapján csoportosította. A helyi fajták, tenyészvonalak és fajták, valamint a takarmány- és kerti borsó, illetve a szárazborsó különböző főkomponens-elemzés szerinti csoportosítása megerősíti, hogy a genotípusok közötti hasonlóság nyilvánvalóan csökkent, ami különböző rendeltetésükkel magyarázható. A borsótenyésztésnek a magas hozamú genotípusok kiválasztásakor az állandó öröklődési tényezővel rendelkező és a magtermésre pozitív hatást gyakorló tulajdonságokra kell összpontosítania, valamint arra, hogy a borsó szélesebb körű felhasználását tegye lehetővé a különböző mezőgazdasági termelési rendszerekben.