Több helyszínen végzett kísérletek és populációalapú genotipizálás nagy változatosságot és a termesztési környezetekhez való alkalmazkodást tárnak fel egy nagy vörös lóhere-gyűjteményben

A vörös lóhere (Trifolium pratense L.) egy kereszteződő takarmányos hüvelyes növény, amely Európa-szerte a legkülönbözőbb éghajlati és termesztési körülményekhez alkalmazkodott. A vörös lóherét magas hozamképessége és takarmányminősége miatt értékelik. A vörös lóherében jelen lévő nagyfokú genetikai sokféleség felbecsülhetetlen, de gyakran rosszul jellemzett erőforrást jelent olyan kulcsfontosságú tulajdonságok javításához, mint a hozam, a minőség, valamint a biotikus és abiotikus stresszzel szembeni ellenállóképesség. Ebben a tanulmányban 395 különböző diploid vörös lóhere-törzsből álló sokszínű mintán vizsgáltuk a genetikai és fenotípusos sokféleséget genomszintű allélfrekvencia-ujjlenyomat-elemzés és Európa-szerte több helyszínen végzett szabadtéri kísérletek segítségével. Megállapítottuk, hogy a minták genetikai szerkezete többnyire tükrözte földrajzi eredetüket, és csak néhány olyan esetet azonosítottunk, ahol a nemesítők külföldi genetikai erőforrásokat integráltak a helyi nemesítési állományba. Az első fő betakarítási időszak átlagos szárazanyag-hozama Szerbiában és Norvégiában 0,74 kg m⁻²-től Svájcban 1,34 kg m⁻²-ig terjedt. A fajták fenotípusos teljesítménye a több helyszínen végzett szabadtéri kísérletekben nagyon erős „fajta × helyszín” kölcsönhatást mutatott. A helyi alkalmazkodás különösen szembetűnő volt az északi vörös lóhere-fajták esetében, amelyek egyértelműen alkalmazkodtak az északi termesztési feltételekhez és betakarítási rendszerhez. Az erőteljesség, a szárazanyag-hozam és a növényi sűrűség jellemzők negatív korrelációt mutattak a norvégiai kísérleti helyszín és a Nagy-Britanniában, Svájcban, a Cseh Köztársaságban és Szerbiában található helyszínek között. Figyelemre méltó, hogy a tenyésztési anyagok és a fajták általában jól teljesítettek azon a helyszínen, ahol kifejlesztették őket. Eredményeink megerősítették, hogy a vörös lóhere fajtáit regionális ökotípusokból tenyésztették ki, és szűk körű alkalmazkodást mutatnak a regionális körülményekhez. Tanulmányunk értékes alapul szolgálhat olyan érdekes anyagok azonosításához, amelyek kifejezik a kívánt tulajdonságokat, és hozzájárulnak a vörös lóhere jövőbeli éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodásához.