Agroerdészet a természet, a víz és az éghajlat védelméért

A hollandiai agrár-erdészeti rendszerek fák és cserjék beépítésével a mezőgazdasági tájba hozzájárulnak a biológiai sokféleség növeléséhez, a vízminőség javításához és az éghajlati ellenálló képesség erősítéséhez. Ezek a rendszerek akár 30%-kal csökkentik a tápanyagok kimosódását, és 80–90%-kal a peszticidek lefolyását, ha stratégiailag vízfolyások közelében helyezik el őket. A mély gyökérzetű fajok megkötik a tápanyagokat, megakadályozzák az eróziót, és hozzájárulnak a nitrogénmegkötéshez, valamint a légköri nitrogén megkötéséhez. Mivel 2 millió hektár – a mezőgazdasági területek 20%-a – van az agroerdészetnek szentelve, az éves szén-dioxid-megkötés mértéke a kialakítástól és a gazdálkodástól függően 0,4–4,0 millió tonna CO₂ között mozog. A gyorsan növő fajok, mint a nyárfák és a fűzfák, maximalizálják a biomasszát és a szén-dioxid-tárolást, különösen akkor, ha hosszú távú alkalmazásokban, például az építőiparban használják őket. A hatékony megvalósításhoz olyan, a helyi viszonyokhoz igazodó tervekre van szükség, amelyek összhangban állnak az európai és holland célkitűzésekkel, ideértve a természet 30%-os helyreállítását 2030-ig és a kibocsátás 55%-os csökkentését. A siker a fajválasztástól, a területrendezéstől és a földhasználati politikákkal való integrációtól függ, elősegítve az extenzív gazdálkodást és az ökológiai összeköttetést.