A sztruvit mint fenntartható műtrágya: a környezeti hatások életciklus-elemzése (LCA)

A sertés-fermentátumból történő sztruvit-visszanyerés 42%-kal, illetve 86%-kal csökkenti az ammónia- és metánkibocsátást, így a hagyományos kezelési módszerekhez képest 33%-kal mérsékli az éghajlati hatást. Az életciklus-elemzés (LCA) a kezelési és kontrollforgatókönyvek esetében egyaránt értékeli a szénlábnyomot (kg CO₂-egyenérték/m³), beleértve a tárolásból, az anyagokból, a reagensekből és az energiafelhasználásból származó kibocsátásokat is. A 2014–2020-as vidékfejlesztési program keretében finanszírozott projektet Olaszországban, Emilia-Romagna régióban hajtották végre (2021–2023), 185 819,96 eurós költségvetéssel. Célja az volt, hogy csökkentse a fermentált anyag nitrogén- és foszfortartalmát, és így stabil, lassú felszabadulású műtrágyát állítson elő, amely helyettesíti a vegyi műtrágyákat, és egyensúlyba hozza a tápanyagokat az állattenyésztéssel erősen foglalkozó régiókban.