A paulownia az agrár-erdőgazdálkodásban és a szén-dioxid-megkötésben a mediterrán régiókban

A Paulownia fortunei és a Paulownia elongata fajok jelentős potenciállal rendelkeznek az agrár-erdőgazdálkodás, a szén-dioxid-megkötés és a fenntartható földhasználat terén olyan mediterrán régiókban, mint Tunézia és Portugália. Ezek a gyorsan növő fák 3–5 év alatt érik el a teljes érettséget, javítják a talaj szerkezetét, csökkentik az eróziót és fokozzák a vízmegtartó képességet. Ha olyan növénykultúrákkal kombinálják őket, mint a kukorica, a búza és a hüvelyesek, 15–30%-kal növelhetik a terméshozamot, és nektárban gazdag virágaikkal támogatják a beporzó rovarokat. Fájuk értékes az építőiparban, a bútorgyártásban és a biomassza-energiatermelésben, míg magas szén-dioxid-megkötési arányuk – évi 30–40 tonna CO₂ hektáronként – hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez. A kihívások közé tartozik a fagyérzékenység, a szárazságra való érzékenység, valamint a politikai és a gazdák általi bevezetéssel kapcsolatos akadályok. Elengedhetetlenek a fenntartható gyakorlatok, mint például az optimális ültetési sűrűség, az öntözés és a kártevőirtás. Az olyan kezdeményezések, mint a tunéziai Gromballia és a portugál Paulownia Energy, rámutatnak arra, hogy régió-specifikus stratégiákra van szükség az éghajlati ellenálló képesség és a vidékfejlesztés javítása érdekében.