Takarmányellátás önellátása és a talaj–növény–állat közötti dinamika a tejtermelő gazdaságokban

Az 1000 liter tejre jutó termelési költségek 2018-ban és 2021-ben a munkaerőt, a földterületet, az irányítást, az épületeket, a gépesítést, a fejlesztést, a legelők biztosítását és a takarmányt tartalmazzák. 2021-ben a munkaerő-költségek csökkentek a marhahús-termelésre átcsoportosított munkaerő miatt; a területbiztosítási költségek emelkedtek a magasabb vetőmagárak, az új takarmánykeverékek és a bővített területek miatt. A tej értékének emelkedése részben ellensúlyozta a támogatások csökkenését. A projekt 2021-ben 77%-os takarmány- és 100%-os szénatermés-önellátást ért el, a tej minőségét és termelését pedig koncentrátumvásárlásokkal támogatták. A célok között szerepelt a koncentrátumfelhasználás csökkentése, a 360 g/l-es tejminőségi célszám fenntartása, valamint a fehérje- és zsírtartalom növelése. A folyamatban lévő munkák közé tartoznak a prérikísérletek, a talaj-növény-állat kapcsolatának vizsgálata, valamint az éretlen gabonafélék felhasználásának optimalizálása. A gazdák visszajelzései megerősítik a hüvelyesek legelőkön való használatának előnyeit, amelyek 2018-ban hét hónapos kecsketáplálást tettek lehetővé nitrogén-korrektorok nélkül, és jelenlegi hozamot biztosítanak ~850 liter/kecske mértékben, amit késői vetésű kísérletek (pl. PME zab alatt 2019-ben) segítségével tartanak fenn. Az Európai Mezőgazdasági Fejlesztési Alap és az Occitanie régió által társfinanszírozott projekt a vidéki beruházásokra, a fenntartható gyakorlatokra, a talajegészség-monitorozásra, a takarmányoptimalizálásra és az állattenyésztés termelékenységére helyezi a hangsúlyt. Főbb ajánlások: a hüvelyes növényeken alapuló legelők, az adaptív takarmányozási stratégiák és a talaj-növény-állat dinamikájának folyamatos figyelemmel kísérése prioritásként kezelése a hosszú távú önellátás és a termékminőség érdekében.