Takarmánygazdálkodás révén a fehérjeellátás önellátását növelő legeltetési rendszerek

Ez a tanulmány a Pays de la Loire és Bretagne régiókban található nyolc tejtermelő gazdaságban (2015–2016) működő, fehérje-önellátó legeltetési rendszereket értékeli, amelyeknél a fő takarmányterületen a kukoricasiló aránya 20% alatt maradt. A rendszerek elsődleges célja a fűhasznosítás, a jövedelmezőség és a környezeti teljesítmény volt. A gazdaságok mérete 33 és 192 hektár között mozgott, az átlagos tejhozam 7000 liter/hektár SFP volt. A legfontosabb stratégiák közé tartozott a zárt legeltetés, a rotációs legeltetés, a koncentrátumok használatának csökkentése és a hüvelyesek szilázsba való beépítése. A szezonális gazdálkodás optimalizálta a takarmányfelhasználást: télen (50% tartósított fű), tavasszal (késleltetett kaszálás, alacsony ráfordítás), nyáron (állatállomány legeltetése, minimális koncentrátum) és ősszel (hosszabb legeltetés, célzott trágyázás). Az eredmények életképes, fenntartható rendszereket mutatnak az energia- és fehérje-korlátok mellett.