Illékony szerves vegyületek és fiziológiai paraméterek a burgonya (Solanum tuberosum L.) növénypatogénekkel való fertőzésének markereiként

Laboratóriumi kísérletek keretében 10 burgonyára káros gombás és baktériumi kórokozó felhasználásával értékelték az illékony szerves vegyületek (VOC-k) és a növényi fiziológiai markerek figyelemmel kísérésén alapuló, burgonyamagok tárolása során történő korai betegségfelismerés megvalósíthatóságát. A HS-SPME-GC-MS adatelemzés során 130, a fertőzött burgonyából felszabaduló vegyületet azonosítottak, köztük szeszkviterpéneket, dimetil-diszulfidot, 1,2,4-trimetil-benzolt, 2,6,11-trimetildodekán, benzotiazol, 3-oktanol és 2-butanol, amelyek összefüggésbe hozhatók a Fusarium sambucinum, az Alternaria tenuissima és a Pectobacterium carotovorum aktivitásával. Az ecetsavat viszont minden fertőzött mintában kimutatták. A lehetséges betegségjelzőként használható illékony anyagok kiválasztásának kritériumait a burgonya fiziológiája szempontjából vitatták meg. A megállapított fiziológiai markerek bizonyították, hogy a vetőburgonyát fertőző növénypatogének negatív hatást gyakorolnak nemcsak a szár és a gyökér növekedésének kinetikájára és a teljes gyökérzet fejlődésére, hanem a gázcserére, a levelek klorofilltartalmára és a terméshozamra is. A növénypatogének növénynövekedésre gyakorolt negatív hatása a fertőzés utáni ültetés időpontjától függött. A kutatások azt is kimutatták, hogy a VOC-k és a fiziológiai markerek eltérő mértékben alkalmasak a beoltott növénypatogének toxikus hatásának jelzőjeként a növény fejlődésének különböző szakaszaiban és az egyes szervekben.