A vörös lóhere-szilázs előnyei és kezelése kérődzők esetében

A vörös lóhere (Trifolium pratense) a Rhizobium-szimbiózis révén köt meg nitrogént, elősegíti a biológiai sokféleséget, és magas fehérjetartalmú takarmányt biztosít a kérődzők számára. Az északi gyepekben azonban csak korlátozott ideig marad fenn, gyakran kevesebb mint két évig. Észak-Európában általában olyan fűfélékkel keverik, mint a timóthy, de az eltérő tápanyagigény és betakarítási időpontok bonyolítják a kezelést. Tiszta állományként történő termesztésük és teljes keverékes takarmányba való beépítésük javítja az étrend egyensúlyát és csökkenti a tápanyag-túladagolást. A vörös lóhere magas kalcium- és nyersfehérjetartalma előnyös a nagy hozamú tejelő tehenek számára, de növeli a tejláz kockázatát a szárazon álló teheneknél. A megfelelő silózáshoz formiinsav-adalékok szükségesek az alacsony szárazanyag-tartalom és a magas pufferkapacitás miatt. A levelek szétesésének megelőzése érdekében elengedhetetlen a gondos szárítás. Nedves éghajlaton az alacsony szárazanyag-tartalom nagy mennyiségű szennyvíztermeléshez vezet, amelynek megfelelő ártalmatlanítása szükséges a környezeti károsodás elkerülése érdekében. A gazdálkodási stratégiák közé tartozik a nitrogénműtrágya elkerülése, az első kaszálás késleltetése, a nyári kaszálások csökkentése és a vetésforgó alkalmazása. Az OptiPalko projekt (Horizon 2020 támogatás száma: 101000770) támogatja a vörös lóhere fenntartható használatát Észak-Finnországban.