A gyepgazdálkodás a biológiai sokféleség érdekében Európában

Az európai állandó gyepterületek kezelése visszafordítja a 1970-es évek óta az intenzív gazdálkodási gyakorlatok miatt bekövetkezett biológiai sokféleség csökkenését. A stratégiák közé tartozik a változatos legeltetés és kaszálás, a nitrogénbevitel csökkentése, az őshonos fajok utóvetése, valamint az élőhelyteremtés, például sövények és vadvirágos szegélyek kialakítása. Az őshonos növények, mint például a *Rhinanthus* és a *Silene flos-cuculi*, javítják a növények és rovarok közötti kölcsönhatásokat, és támogatják a beporzókat. Magyarországon és Lengyelországban végzett kísérletek három éven belül javulást mutattak a biomassza és a fajgazdagság tekintetében. Az EU politikája a 2030-as biodiverzitási stratégia és a KAP-reformok keretében az ökoszisztéma-szolgáltatásokért fizetett díjakat támogatja, elősegítve a mérsékelt beavatkozású, többfajta növényzetű gyepek kialakulását a biodiverzitás és a táj ellenálló képességének érdekében.