A fehér lóhere mint élő talajtakaró az európai növénytermesztési rendszerekben

A fehér lóhere az európai növénytermesztési rendszerekben élő talajtakaróként jól alkalmazkodó évelő növény. Szálas gyökérrendszerrel rendelkezik, élettartama 4–5 év, vetőmagköltsége mérsékelt (3 kg/ha). Nedves, savas és jól vízelvezetett talajokhoz alkalmazkodik, önállóan telepítve azonban gyenge növekedést mutat, ami a talajtakarás hiányosságának kockázatával jár. Fajtái között megtalálhatók a törpe, a kicsilevelű, a földön kúszó, a közepes (Hollandicum) és az óriás (Ladino) típusok, amelyek a szőlőnövekedés sűrűségében és növekedési szokásaikban különböznek egymástól. Érzékeny a szárazságra és az alacsony fényviszonyokra, enyhe ősz esetén a téli gabonaféléknél kezelést igényelhet. Kémiailag irtható, különösen szulfonilureákkal, és a broomrape számára hamis gazdanövényként működik, csökkentve a parazita életképességét. A táblázatok részletesen bemutatják a talajhoz való alkalmazkodást, a szezonális növekedési dinamikát (erős tavaszi és őszi növekedés, nyáron szárazságérzékeny) és a kémiai védekezés nehézségét (repcében könnyű, búzában és kukoricában nehéz). Európában egész évben alkalmazható, nincs szükség speciális felszerelésre vagy időzítésre.