A „Gas Loop” innováció hatása a sertéstenyésztés környezeti fenntarthatóságára

Az innováció környezeti fenntarthatóságát az életciklus-elemzés (LCA) módszertanának alkalmazásával elemezték. A tanulmány kiszámította a hagyományos sertéstenyésztési módszer (kontrollcsoport) környezeti hatását az innovatív módszerrel (Gas Loop) összehasonlítva, amelyben a rendszer kezeli a levegőt, és megújuló ammónium-szulfátot állít elő. A vizsgálati rendszer határai mind a kontroll, mind az innovatív eset esetében magukban foglalják a tenyésztés során felhasznált takarmányt és villamos energiát, a hizlalási szakaszba lépő fiatal sertések nevelésének hatását, valamint a két eset CH₄, N₂O és NH₃ kibocsátásait. Ezen felül az innovatív eseteknél figyelembe vették a tisztítórendszer építésével és üzemeltetésével járó összes hatást (villamos energia, reagensek és anyagok), valamint a termelt ammónium-szulfátból származó környezeti hasznot. Az LCA-elemzés becsülte a nehéz sertéshízlalásból származó szénlábnyomot, a savasodást és a részecskeszennyezés kialakulását. Az eredmények azt mutatják, hogy az innováció alkalmazásával járó szénlábnyom megegyezik a kontrollcsoportéval, azaz a „Gas Loop” tézis esetében 437,5 kg CO2-egyenérték/fej, míg a kontrollcsoport esetében 438,3 kg CO2-egyenérték/fej. A megújuló műtrágya előállításához kapcsolódó környezeti előnyt részben ellensúlyozzák a kezeléssel (építés, karbantartás és fogyóeszközök) járó kibocsátások. A „Gas Loop” koncepció viszont az ammónia-kibocsátás korlátozásával hatékonyan csökkenti a savasodási jelenséget és a részecskeszennyezés kialakulását az ellenőrző csoporthoz képest, 21%-kal, illetve 17%-kal.